A cégautó magánhasználata a gyakorlatban szinte elkerülhetetlen, így jobb erről a kérdésről nyíltan beszélni. Ha a cég biztosítja, hogy a céges autót ne csak a munka miatt használhassa a dolgozó, hanem magáncélra is, az a legnépszerűbb juttatások egyike lehet. Ráadásul adómentes juttatásról van szó. Az adótörvény ugyanis kimondja (1. sz. melléklet, 8.37), hogy adómentes:

„a kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása.”

A juttatás tehát nemcsak népszerű lehet a dolgozók körében, hanem adózási szempontból is kedvező lehetőség. Viszont egy valamire nagyon oda kell figyelni: legyen a cafeteriában adott cégautóra átlátható vállalati szabályozás. A tapasztalat szerint különösen azoknál a cégeknél nem figyelnek erre, ahol az autóflotta csak néhány járműből áll.

Kockázatos

Ha nincs szabályzat (flottakezelési irányelv és cégautó-szabályzat), az a munkavállalókra és a munkáltatóra nézve is jelentős kockázatot hordoz – hívta fel a figyelmet a flottakezeléssel foglalkozó Arval. Arra gondolnak, hogy a céges gépjármű használata során számos vitás helyzet adódhat, például, hogy baleset esetén miként osztozzanak a felek a casco önrészén, vagy hogy szülési szabadság idején igényt tarthat-e a dolgozó az autóra. Többek között ezeket a szituációkat is szabályozni kell a flottaszabályzatban, egyszerre védve a munkavállalót és a munkáltatót.

A kinti szabályzat nem biztos, hogy megfelelő

Nagyobb, külföldi anyavállalattal rendelkező cégeknél meg az fordul elő gyakran, hogy a vállalati flottamenedzserek úgy vélik, a nemzetközi központtól kapott formaszabályzatok teljes védettséget nyújtanak mindkét félnek. De ez a flottakezeléssel foglalkozó cég szerint nem feltétlenül áll. A nemzetközi szabályzatok ugyanis sokszor nem fedik le teljesen a helyi piac igényeit, vagy nem teljes mértékben veszik figyelembe a szabályozói környezet sajátosságait. Éppen ezért még egy nagyvállalatnál is érdemes alaposan áttanulmányozni a kapott szabályzatot, és megtenni a szükséges kiegészítéseket, módosításokat – tanácsolják.

A vita senkinek nem hiányzik

A vitás helyzeteket már csak azért is érdemes elkerülni, mert ha a rendszer átláthatatlan, azzal pont a juttatás legfőbb értéke veszhet el, és a céges autó magáncélú használata mégsem lesz belőle az a kiválónak szánt motivációs eszköz, aminek szánják. Flottamenedzseri szinten pedig az átláthatatlanság komoly fejtörést okozhat a költségek nyomon követésében.

A szabályzatnál kötelező érvényű irányelvnek tekinthető, hogy:

• rendelkezzen arról, hogy a dolgozó és a munkáltató között hogyan oszlanak meg a költségkockázatok,
• térjen ki a modellválasztékra, a listaárakra, a havidíjakra, valamint az üzemanyag-típusokra is.

A cégautó alternatívája lehet a gépkocsi-hozzájárulás, mely egy kevésbé költséges megoldás a cégeknek. Ha a dolgozó a saját gépkocsiját munkaviszony keretében hivatali, üzleti célra használja, illetve munkába járásra, akkor erre kilométerenként 9-15 forint számolható el adókötelezettség nélkül. Ezzel a hozzájárulással arra próbálják ösztönözni a cégek a munkatársakat, hogy a saját autójukat használják.

Egy konkrét kérdés kapcsán nyomoztam. Lényege, hogy jelenleg szerepeltetik a cafeteria-szabályzatban, hogy lehetőség van a tárgyévi cafeteria-keretösszeg következő évi felhasználására lakáscélú támogatás esetén. Csak nem biztosak abban, hogy ez így rendben van. A cafeteria-keretösszeg ugyanis a törvényi előírások szerint következő évre nem átvihető.

A kérdés az volt, hogy:

•  Megoldás lehet-e, ha a munkáltató nem a cafeteria-rendszeren keresztül, hanem külön béren kívüli juttatásként biztosítja a munkavállalónak a lakáscélú támogatást, az általános gyakorlat szerint. Úgy tudták ugyanis, hogy ekkor nem baj, ha nem az adott évben használják fel a juttatást, és csak annak a szabálynak kell megfelelni, hogy öt éven belül nem lehet 5 millió forintnál több az összeg.
• Vagy a halasztás mégis megoldható (mármint a cafeteria-kereten belül), mert adómentes juttatási elemről van szó, ezért a magyar állam egyáltalán nem sérül ha később van kifizetve a juttatás, és addig “parkolópályára” lehet helyezni ezt az összeget. Ebben az esetben kérdésként merült fel még az is, mi a helyzet, ha a meghatározott éveken belül (5 év) nem tudja igénybe venni a dolgozó a lakáscélú támogatásra “félretett” összeget. Akkor végül csak bérben lehet kifizetni?

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV) kérdeztem, mi lehet a ebben a helyzetben a megoldás. A következő választ kaptam:

„A cafetéria a köznyelvben – tévesen – összemosódott a béren kívüli juttatásokkal. Bár a kettőnek van kapcsolódási pontja, azonban az utóbbi egy adózási jogcím, míg cafeteriába ettől eltérően adózó (nem önálló tevékenységből származó, vagy akár adómentes) bevételek is bekerülhetnek.
Az adótörvény nem tartalmaz arra vonatkozóan előírást, hogy a munkáltató egyáltalán biztosít-e cafetériát a munkavállalóinak, milyen összegű keretet határoz meg a munkavállalók, vagy azok egy csoportja részére, mint ahogy azt sem írja elő, hogy a cafetéria-kereten belül milyen juttatásokból választhatnak a munkavállalók. Ebből kifolyólag a cafetéria tartalmazhat béren kívüli-, egyéb meghatározott-, adómentes és adóköteles juttatásokat is. Ezt a munkáltató szabadon döntheti el.

Nincs jogszabályi előírás arra sem, hogy a munkáltatónak az adómentes munkáltatói lakáscélú támogatást milyen formában kell nyújtania, így a támogatást nem szükséges a cafetéria-rendszerben adni, nyújtható akár szabályzat alapján, sőt a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy akár egy dolgozója részére – tekintettel például a hátrányosabb szociális helyzetére – nyújtson támogatást, ha pl. a munkavállalója lakáscélú hitele megfelel a jogszabályi feltételeknek. Azonban mindenképp célszerű átláthatóan szabályozni, hogy mikor, milyen feltételek mellett részesülhetnek a munkavállalók adómentes munkáltatói lakáscélú támogatásban.

A cafetéria keretében adómentesen nyújtott munkáltatói lakáscélú támogatás lehetősége csakis olyan munkavállalók esetében képzelhető el, akik potenciálisan érintettek lehetnek; azaz van olyan – a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) alapján – lakáscélú felhasználásuk, amely elfogadható cél a támogatás nyújtásakor. Például a támogatást a munkavállaló lakás vásárlására, korszerűsítésére, vagy akár ehhez kapcsolódó hitel törlesztésére kívánja felhasználni (a felsorolás példálózó, nem teljes körű), és rendelkeznek az összeg felhasználását igazoló okiratokkal a megadott határidőig. Így annak a dolgozónak, akinél adott éven belül nem valósul meg lakáscélú felhasználás, nem célszerű ilyen jogcímen támogatást igényelnie a cafetéria-kereten belül, mivel az bérjövedelemként válik adókötelessé.

Az Szja tv. 1. számú melléklet 2.7 pontjának megfelelő lakáscélú munkáltatói támogatás esetén a munkáltató dönthet arról, hogy a korábbi években fel nem használt – vagy a következő évek – cafetéria-keretét is figyelembe veszi a támogatás összegének megállapításakor. Ez a kérdés az Szja tv.-t nem érinti, ezt a munkáltatónak kell egy belső szabályzatban rendeznie.

Természetesen a munkáltató adhat – maximum – évi 100 ezer forintot béren kívüli juttatásként, amelyet a munkavállaló bármire felhasználhat, így például lakáshitel törlesztésére is.”